Kicsit elkéstem az összefoglalóval, de azért mértem magam hétfőn. Viszont nagy a gyanúm, hogy a mérleg elromlott. Hétfőn ráállva először 67,3-at, majd még egyszer ráállva már 66,5-öt mutatott. Ma a biztonság kedvéért ráálltam a blogírás előtt és 65,9-et kétszer is. Így a hétfőinek a 66,5-öt tekintem a jónak.

Méretváltozások:

• csípő   105 →102
• derék   83  → 82
• mell (szoptató anyáknál szerintem ez nem mérvadó, de azért leírom :)) 95→92
• comb   63 →60
• kar       29 →28

Az étkezésekben sajnos megint visszatértem arra a második héten, hogy kevesebb zöldséget eszem. Úgyhogy erre jobban figyelnem kell. Ami pozitív változás a súlyvesztés mellett, hogy energikusabb is lettem, illetve a puffadásom (ami szülés után is makacsul ragaszkodott hozzám) már az első hétre is jócskán lecsökkent, mostanra meg már szinte el is múlt.

A mozgás részében sajnos nem tudok mindig következetes lenni, amikor tudok jógázok, bicajozok. Amikor összefüggően nem tudok jógázni, akkor egy-egy pózt megcsinálok napközben.

Amit tapasztaltam, hogy étkezés terén az első egy hét volt a kritikus. Akkor még nagyon kellett figyelnem, hogy mikor is vagyok éhes, milyen éhséget érzek és mikor telik meg a gyomrom. Ami azért elég csalóka volt az elején, mivel sokszor csak kapkodva bekaptam az ebédet 5 perc alatt, és még éhesnek éreztem magam utána. De nem ettem még, hanem elfoglaltam magam és azt vettem észre fél óra múlva, hogy tele vagyok. :) Szerencsére nem kell mindig kapkodnom, de ha nincs időm enni, akkor az adagom elfogyasztása után minimum fél órát várok és csak akkor eszem, ha még akkor is éhes vagyok. Mostanra megint kezd természetessé válni ez az étkezés, nem kell számolgatni és görcsösen odafigyelni. De az elején tényleg nagyon kellett figyelni.

Egyenlőre ennyi. Majd még jelentkezem.

Ismét itt. Hát a hétvége elég megrázóra sikerült. :) Sajnos három napig egyáltalán nem sikerült jógáznom, mire kitaláltam, hogy a hajnali szoptatás után, visszaaltatva a gyerkőcöt, van minimum egy órám erre. Úgyhogy ez bár sokkal fárasztóbb, még így is megéri, mert egész napra feltöltődöm és van erőm az éjszakai őrjáratra is. :)

A kineziológiai tesztelés sem jött össze teljes terjedelmében, de mindenesetre vitaminhiányt megállapítottam, így a hétvégén elkezdtem ezeket beszedni. Az eredménye pedig elég meglepő lett. Két nap után már nem éreztem magam annyira éhesnek, és a leírt adagok jóval az ezelőttiek alatt maradtak. Éjszaka sem ébredek korgó gyomorral, de a hajnali jóga előtt azért bedobok valamit, hogy legyen hozzá energiám.

8. nap

Előreggeli: tea, 1 müzliszelet

Reggeli: 3 kis paradicsom, fél kígyóuborka, 40 gramm májkrém, 2 puffasztott rizs

Tízórai: fél zacskó fahéjas kölesgolyó

Ebéd: párolt cukkini (egy egész harmada), sült pulykacombbal (kb 100 gramm volt nyersen),  fél csésze barnarizzsel (ez kivételesen itthon készült, azért tudom a mennyiségeket, az első 3 napi ebédet rendeltem), 4 dl alkoholmentes sör

Uzsonna: 1 müzliszelet, barackleves puffasztott amaránttal

Vacsora: zabkása, 1 barack

Utóvacsora: 2 pici paradicsom, 1 kiskanál hagymával sült szalonna

Mozgás: 1 óra jóga több részletben

9. nap

Előreggeli: 1 kocka étcsoki

Reggeli: fél szál debreceni, 4 pici paradicsommal, 1 púpos kiskanál dijoni mustárral

Uzsonna: fél adag zabkása 1 kiskanál lekvárral

Ebéd: 1 csirkecomb, mediterrán zöldségekkel

Uzsonna: fél csomag fahéjas kölesgolyó, 2 nagyobb barack

Vacsora: 3 adag gyümölcsfagyi, 1 paradicsom, fél kígyóuborka, 4 szalámi, kolbászból egy falat kóstoló

Mozgás: 1 óra jóga egyben

Heti észrevételek: Ha álmos az ember, akkor többet kezd el enni. Valamivel pótolni akarja az elvesztett energiát, és automatikusan nyúl a rágcsák után, akkor is, ha nem éhes. A fáradtság ellen viszont számomra inkább a zöldségek és gyümölcsök jók (az alvás lenne a legjobb :)), bár rövid távon nem dob úgy fel mint a cukros kaják, hosszú távon viszont energikusabb lesz tőlük az ember. Ellenben a cukros ételek ideiglenesen feldobnak, de később sokkal fáradtabb lesz tőlük az ember. Sokszor szükségesnek érzem az utóvacsit. Ha nem tudunk időben lefeküdni, akkor újra éhes leszek. Kíváncsi vagyok így az eredményekre. 2 hetente nézem. Magamnak felírtam a kezdő súlyt és méreteket, illetve fotót is csináltam a kedvenc fürdőruhámban, hogy a motiváció megmaradjon és vissza tudjam nézni később. :)

Mivel szoptatás alatt szeretnék pár kilót ledobni, ezért az is fontos tényező, hogy ennek ne a baba lássa a kárát. Bár elvileg mindig eszem amikor éhes vagyok, csak a felesleges nasikat hagytam el, így nagy baj nem lehet. Folyamatosan figyelem a tej mennyiségét és baba növekedését. Eddig nem tapasztaltam semmi negatív eltérést.

A heti ételeket nem válogatom össze, nem tudok erre tervezni, leginkább azt eszem, ami itthon van. Igyekszem mindig tartani itthon friss zöldséget és gyümölcsöt, a többi pedig elég random.

Elég egyhangúnak tűnhet az étrend, ami azért van, mert a boltokban kapható élelmiszerek nagy része tejet tartalmaz, így a joghurt bármennyire is vonzó lenne, nem tehető be az étrendbe. A tejtermékek mellett a péksütik, kenyerek, tejes fagyik szintén kiesnek. Baba teljesen átszervezte az étrendemet. :)

Nem szándékozom minden napomat leírni, csak mikor a gyerkőc is hagy nekem egy kis időt, illetve ellenőrzésképpen a későbbiekben hetente egy-egy napot. Tegnap (2015.08.17.) mértem magam 69 kg-ot mutatott a mérleg, ami jó, mert legalább az utóbbi egy hónapban nem híztam. Viszont őszintén megvallva nem is ettem mindig, amikor éhes voltam, mivel nem fizikai, hanem érzelmi éhség jelentkezett nálam, amire nem akartam evéssel válaszolni. Most viszont eljutottam oda, hogy ezzel valamit kezdeni is kell. Itt a hosszú hétvége, ami tökéletes arra, hogy kiderítsem az okokat. Természetesen kineziológiát fogok használni, meglátjuk mennyire válik be. Jövő héten referálok.

Mozgás: a héten 3-4 napot jógázom. Már amennyit babócám engedélyez, de azért kis megszakításokkal sikerül egy-fél órát jógázni. Ezen kívül járok bicajozni (mert imádom ezt is), mikor az apuka is itthon van, egy héten 1x 1 órát. Tegnap pedig először sikerült a jazztánc bemelegítést megcsinálnom, viszont feltűnt, hogy a hasizmom szétnyílt a terhesség alatt. Mivel ez terheli nagyon a hasizmokat, ezért fájó szívvel, de egyenlőre le kell mondjak az ezt terhelő gyakikról és maradni a jógánál. Bárki aki szülés után elkezd mozogni, javaslom nézze meg a hasizmát. A neten rengeteg infó van erről, hogy ilyen esetben mit lehet és mit nem, hogyan lehet segíteni, hogy visszatérjen a hasizom a helyére. Én ugyan eddig nem néztem meg, de szerencsére nagyobb baj nem lett belőle, mert folyamatosan jógáztam és nem csináltam őrülten a felüléseket. Illetve próbálok aktív maradni, 1 órás séták babával, lift helyett lépcső ilyesmik.

Evés: Ide majd egy napomat leírom, de követésre senkinek nem ajánlom. Mindenki egyedi, nem mindenkinek jön be ugyanaz. Az étrendem az én ízlésemet képviseli. Ami viszont követendő lehet, hogy elhatároztam, hogy minden főétkezéshez eszem valamilyen zöldséget. Ez általában reggel és este nyers, délben pedig főtt. Ez abszolút egészséges és tartható fogadalom. Annyiból speckó még az étrend, hogy nem ehetek semmilyen tejterméket, illetve glutént is csak mértékkel, mert a babám hasa nagyon fáj, és a széklete is nagyon fura lesz tőlük. Az első pár napban pontosan leírom, hogy mit eszem, ezzel is ellenőrizve egy-egy napomat.

Észrevételeim 2 nap után: az ember hajlamos állandóan enni, ha itthon van. Fogtam magam és babát, kimentünk egy órát sétálni. Míg idebenn éhesnek éreztem magam, kinn érdekes módon azonnal elmúlt és utána estig nem is kívántam semmit. Első éhség megjelenésénél először inni kell, mert nem egyszer fordult elő, hogy csak szomjas voltam. Az étrendem kiszámolva első nap 2300 kcal, második nap 2000 kcal volt. Az első nap nem voltam egyáltalán éhes a második nap viszont igen. Azért számolom a kalóriákat, mert kíváncsi vagyok, hogy mi az a szint aminél már nem vagyok éhes. Ez valahol 2300 kcal környékén lehet. Ami azért elég soknak tűnik. Persze a szoptatás is azért biztosan dob rajta.

1. nap

Reggeli: 2 paradicsom 5 szelet uborka, 2 puffasztott rizs májkrémmel, 1 mokkáskanál mustár, (utóreggeli: tea+1 muffin (sk. cukormentes, tejmentes, gluténmentes))

Tízórai: 1 muffin, 1 barack

Ebéd: sült csirkecomb, rizs (fél bögre), 1 paradicsom

Uzsonna: zabkása (3 ek. zab. 1dl víz, 1 dl rizstej), 2 muffin, 1 db cukormentes müzliszelet

Vacsora: 4 db puffasztott rizs, 4 szelet szalámi, májkrém, 2 kis uborka, 1 paradicsom, 1 sárgarépa (utóvacsora: 1 barack)

Mozgás: fél óra jóga

2. nap

Reggeli: 2 dl tejeskávé, 2 muffin (ez a muffin sosem fogy el :)) (elmaradt a zöldség...:()

Tízórai: 1 adag zabkása, 1 barack

Ebéd: Csirkevagdalt (2 szelet), zöldségek, barnarizs (fél bögre), 2 kocka étcsoki

Uzsonna:1 müzliszelet, fél adag zabkása

Vacsora: 2 paradicsom 5 szelet uborka, 2 puffasztott rizs májkrémmel, 1 mokkáskanál mustár, 1,5 dl alpro kókuszos tejital

Mozgás: fél óra jóga, 3/4 óra jazztánc

3. nap

Reggeli: 1 adag zabkása, 2 barack, 1 muffin (ismét) (zöldség áttéve tízóraira)

Tízórai: 2 puffasztott rizs, 5 szelet szalámi, 2 paradicsom, 2 kocka étcsoki

Ebéd: Sült csirkecomb, sárgarépa, cukkini, 1 kávé

Uzsonna: 1 zacskó fahéjas kölesgolyó teával, fél adag zabkása

Vacsora: 2 paradicsom, fél kígyóuborka, 1 sárgarépa, májkrém (3 dkg), 2 szelet pulykasonka, 1 mokkáskanál mustár (utóvacsi: 2 müzliszelet)

 Mozgás:fél óra bicajozás

Nagyjából most ennyi. A cél a hétre kitalálni, hogy miért vagyok ennyire nagyon éhes, majd megtenni a szükséges változtatásokat, aztán megint megnézni, hogy mennyit eszem.

Biztos nem kellene, hogy elsődleges legyen valakinek a súlya szülés után, de én ilyen vagyok. Azért is foglalkozom fogyókúrás témákkal, mert ez valahogy mindig is érdekelt. Szeretek egészséges, fitt és energikus lenni, ami a mostani önmagamra sajnos nem igazán jellemző. Mivel kb. 10 kg jött fel rám a terhesség alatt, majd a szoptatás során  egy hónap alatt még 1,5 kg (összesen 71 kg lettem (2015.07.17.)), nagyon közelítettem a túlsúlyosság határát. Innentől kezdve pedig már nem hiúsági kérdés a fogyás.

Úgy gondoltam, hogy szoptatás alatt majd csak úgy olvadnak le a kilók, mivel állítólag ez energiát igénylő folyamat, így nem lesz gondom ezzel a részével. Illetve neten is ilyen élményekről számolnak be a legtöbben. Én híztam, mivel azt hittem, hogy nem ettem meg azt a kalóriamennyiséget (kb. 2500 kcal), amennyit ilyenkor ajánlanak. Akkor kb. kiszámolva emlékezetből 2000 kcal körül jött ki, de ismét elkezdtem felírogatni és pontosan kiszámolni mennyi az annyi. Az egész napi evésem így már 3000 kcal környéke lett. Mikor megláttam, nagyon elkeseredtem. Ennyivel képes az ember elszámolni, ha nem írja folyamatosan, hogy mit eszik és mennyit? Így a havi másfél kiló plussz teljesen reális. Most már csak az maradt a kérdés, hogy miért vagyok ennyire éhes? Mert sajnos nagyon megnőtt az étvágyam szülés után, de szerencsére még időben sikerült kapcsolni.

Érdekes, hogy jobban utánaolvasva két tábor van: az egyik tábornak nem okoz semmi gondot a felszedett kilók leadása szoptatás alatt, sőt egyenesen azt mondják, hogy a szoptatás segít. A másik tábor viszont nem hogy fogyna még hízik is szoptatás alatt. Akik velem együtt inkább híznak, más is találkozott már farkaséhséggel?  Olvastam olyanról is, aki csak szoptatás után tudott lefogyni, ami nem túl jó hír, ha az ember sokáig szeretne szoptatni. Ráadásul ha még  havonta másfél kilót is hízik az ember, az egy év alatt 18 kg. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ki fogom találni, hogy mi az oka a túlzott étvágyamnak, mert amint ez kiderül, máris könnyebb lesz.

Mivel itt ez a blog, gondoltam felhasználom arra, hogy leírjam amire a fogyás során rájövök. Pontosan, hogy nálam mik a felmerülő a buktatók, nehézségek a folyamat alatt és ezeket hogyan lehet megoldani. Így legalább folyamatosan látom, hogy alakul a fogyás. Végre le tudok dokumentálni mindent amit a későbbiekben is fel fogok tudni használni, ha ismét ilyen helyzet áll elő.

Találtam egy nagyon jó kísérletet arra, hogy hogyan hat az éhezés, illetve az éhezés közeli állapot az emberekre. A kísérletet dr. Ancel Keys végezte 1944-45 között Minnesotában. Európában az emberek a háború miatt éheztek, de eddig nem volt rá tudományos kísérlet, hogy milyen hatása van az éhezésnek és hogy hogyan lehet ebből az éhezéses állapotból felépülni. Keys meggyőzte a katonaságot arról, hogy ennek a kísérletnek az eredményeit fel lehetne használni a háború utáni rehabilitációban, ami aztán segítené a demokrácia elterjedését Európában. Így megfelelő támogatással el tudta kezdeni a kísérletét, aminek az eredményeit a The Biology of Human Starvation című művében publikálta.

És hogy miért írok itt erről a blogomban? Mindjárt kiderül, mihelyst rátérek a kísérlet kivitelezésére. :) Az éheztetés előtt három hónapig 3200 kcal-os étrenden tartotta Keys az önkénteseket. A kísérlet előtt egyikőjük sem volt túlsúlyos. Majd ezután kezdődött az éheztetéses szakasz, amikor is úgy állították be a napi étkezéseket, hogy az 1570 kcal legyen. Emellett a résztvevőknek aktívnak kellett maradniuk, heti 35 km-t gyalogolniuk kellett (napi 5 km). Az étrend szénhidrátban gazdag és fehérjében szegény volt, hogy jól modellezze az akkori európai étkezési helyzetet. Ezt a táplálkozást fél évig tartották.

Egy átlagos férfi (180 cm, 80 kg) napi alapanyagcsere szükséglete 1600 kcal körül van, tehát az étrendet pont a határra állította be Keys. A kísérletben csak férfiak vettek részt. Nőkre számítva ez kb. 200 kalóriával kevesebbet jelentene, azaz 1400 kcal-t. (Megjegyzem 1500 kcal-os étrend mellett, amit a súlyvesztéshez sokszor ajánlanak, simán éhezni lehet átlagos aktivitásszint mellett.)

A kísérlet eredménye érdekes volt. A kísérletben résztvevők nagyon hamar kimerültség jeleit mutatták és az erejük is lecsökkent, amit Keys méréssel is igazolt. Az alanyok egy idő után öregebbnek és állandóan fáradtnak érezték magukat. Az étel egy idő múlva elsődleges prioritást kapott az élet egyéb dolgaival szemben. Volt aki ételről készült képeket, szakácskönyveket nézegetett. Szinte megszállottá váltak. Az étkezési idők lettek a legfontosabbak. Ha valamiért csúszott az időpont ingerlékenyek lettek. Bár az étel nem volt különösképpen jó, a résztvevők nagyon finomnak érezték ezt. Hosszan ettek, sokszor keverve az ételt vízzel, hogy többnek tűnjön és kitöltse a gyomrukat. Bár a résztvevők teljesen tudatában voltak a kísérlet fontosságával, ennek ellenére volt aki kijutva a laborból megszegte a diétát. Így később már csak kísérettel hagyhatták el az alanyok az épületet. A stressz olyan magas szintet ütött meg, hogy volt akit öngyilkossági kísérlet miatt ki kellett zárni a kísérletből. A 36 résztvevőből a végére 32-en maradtak.

Az éhezéses szakasz alatt Keys azt figyelte meg, hogy a szívverés lelassult percenként 55-ről 35-re. Az anyagcsere és bélműködés is lelassult. A vérük térfogata 10%-kal csökkent, a szívük mérete is csökkent. Ödémásak lettek, a bokájuk, térdük és arcuk feldagadt. Néhány résztvevő bőre száraz, durva tapintásúvá vált. Ezeken kívül jelentkezett még szédülés, izomfájdalom, csökkent koordinációs képesség és fülcsengés. A résztvevők a legkellemetlenebbnek a kevés testzsírt találták, ugyanis nem tudtak sokáig egy helyben ülni, mert a szék nyomta a csontjukat, illetve állandóan fáztak. Annak ellenére, hogy a résztvevők csontsoványra fogytak, nem látták magukat extrém soványnak. Inkább mindenki mást láttak túl kövérnek. Ami azért is érdekes, mert az anorexiásoknál pont ugyanez a jelenség figyelhető meg.

6 hónap után következett a regenerálódás szakasza, amikor Keys a kalóriabevitelt megemelte négy külön csoportban 400, 800, 1200 és 1600 kalóriával. Akik a legalacsonyabb kalóriatöbbletet kapták, ezek után sem éreztek változást, ugyanúgy folyamatosan éhesek voltak. Keys vitaminokat és fehérjekiegészítést is adott a résztvevőknek, de azt találta hogy ez egyáltalán nem segített a legalacsonyabb kalóriabeviteli csoportnál. Az egyetlen dolog ami a felépülést segítette a több étel volt. Végül azt találta, hogy ahhoz hogy egy éhezéses állapotból valaki sikeresen felépüljön és visszanyerje az erejét 4000 kcal-ra van szüksége naponta.

A kísérlet végeztével, mikor a résztvevők hazamehettek, nagyjából 5000 kcal mennyiségű ételt fogyasztottak naponta. Ünnepi alkalmakkor ez átlagosan elérte a 11500 (!!!) kcal-t egyetlen nap leforgása alatt. Több hónapon keresztül a kísérleti alanyok megnövekedett étvágyról számoltak be, amit semmivel nem tudtak csillapítani, hiába ettek. Egyéb utóhatásként jelentkezett, hogy évekkel a kísérlet után is megjelent a volt alanyokban a félelem, hogy újra megvonhatják tőlük az ételt. A kísérlet után többen is túlsúllyal küzdöttek, nehezen nyerték vissza az eredeti izomtömegüket. Ennek ellenére pár év múlva teljesen felépültek és nem okozott maradandó károkat senkinél sem az éhezés.

Az eredmények nekem nagyon ismerősek voltak, nagyjából mindegyik diétám így végződött. Szóval ha ezek után olyan étrenddel találkozol, ahol éhezned kell, jussanak eszedbe a kísérleti eredmények. Nem csoda ezek után, hogy nem tudnak a túlsúlyos emberek tartósan lefogyni a kalóriamegszorítással és éhezéssel. Inkább a test jelzéseinek megfelelő táplálkozásra kellene bátorítani őket, hogy lássák, hogy nem velük van a baj, csak az ételekhez való hozzáállásukban. Ez pedig ha nem is könnyen, de megváltoztatható. Azáltal pedig, hogy az emberi test igényeivel összehangolódunk a fogyás is el tud indulni.

Régebben azt hittem, hogy a terhesség alatt felszedett kilók kontrollálhatók, ésszerű és egészséges étrend mellett. Lehet, hogy ez bizonyos esetekben így is van, viszont a saját tapasztalatom ennek épp az ellenkezőjét mutatja. Tehát úgy mint mindenben, itt is egyénenként és terhességenként is más és más lehet a végkimenetel.

A saját tapasztalatom a következő volt. A terhesség elején 59 kg-ról indultam. A várandósság alatti táplálkozásomra jellemző volt a zsírszegény, cukormentes étrend, illetve a napi kalóriabevitelem is jócskán megcsappant. Mivel nem is nagyon kívántam az ételt a rosszullétek miatt, ezért keveset is ettem, illetve teljesen elhagytam a nem természetes ételeket. Kedvenceim a sós vízben főtt zab sült almával, narancs, nyers alma, teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítós, zsírszegény csirkehusi, rizs, zöldséges sushi. Rá is csodálkoztam, hogy milyen sokat és milyen egészségtelenül eszik mindenki rajtam kívül. A szülést megelőző napon 75,5 kg-ot mutatott a mérleg. Tehát a vége 16,5 kg lett. A szülés utáni súlyom 69,5 kg lett, ami sajnos felülmúlta a várakozásaimat, de épp megfelelő az önelfogadás és önszeretet gyakorlására. :)

Terhesség előtt mivel sokat sportoltam megszoktam a fitt, vékony és hajlékony testet. Így a szülés után pár héttel már kezdtem hiányolni a régi önmagamat. Nem csak esztétikai okok miatt, hanem mert nem éreztem magam energikusnak, erősnek, pedig a babámnak egy egész anyukára van szüksége. Így megszületett az elhatározásom. Akármennyire is ellenzik sokan az intenzívebb mozgást a szoptatás alatt, ha nem mozoghatok, akkor képes vagyok teljesen magamba fordulni, és evéssel kompenzálni. Ennek az eredménye pedig egy magával elégedetlen, fáradt anyuka, ami nem hiányzik senkinek. Így amennyire én jónak éreztem elkezdtem a mozgást és ezzel megszűnt a hangulatingadozás és az ezzel együtt járó túlzott evési kényszer.

Fontosnak tartom, hogy ha az anyukának az ideje engedi, lazítson, tartsa karban magát (egészséges ételek, jóleső mozgás). Ha saját magunkra semmi idő nem jut az frusztrációhoz vezet, ami hosszútávon nem tesz jót a családi kapcsolatoknak (baba-anya, anya-apa). Mivel az igényszintek különbözőek, ezért mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi az amivel kiegyensúlyozott tud maradni, amire ebben az időszakban hatványozottan szüksége van.

Ez a bodzaszörp kevéssé édesszájúaknak ajánlott, mert nem lesz nagyon édes. Viszont pont az én ízlésemnek megfelelő. :) Persze aki édesebben szereti, az nyugodtan utánaédesítheti.

Hozzávalók:

• 20-25 bodzavirág (vegyes méret)
• 250 g xilit
• 2 db citrom felszeletelve
• 1 csapott evőkanál citromsav
• 3 l víz

A hozzávalókat összekeverjük, majd másfél-két napra hűtőbe tesszük. Ha már kóstolás után jónak érezzük, leszűrjük és készen is van a bodzaszörp. Fogyasztásig hűtőben kell tárolni. Kitűnő nyári frissítő.

Kitaláltam egy nagyon finom és gyors kókuszgolyó receptet, ami mellesleg cukormentes is.

Összetevők:

• 1 doboz Korpovit cukormentes keksz
• 3 evőkanál kókusz
• 2 csapott evőkanál karobpor
• 100 g növényi margarin
• 1 evőkanál kókusztejszín
• kb. 1 dl rizstej
• xilit ízlés szerint (nekem 6 kiskanálnyi elég volt)
• +kókusz a golyók meghempergetéséhez

Elkészítés:

Ledaráltam a kekszet, majd hozzákevertem a karobport és a kókuszt és kókusztejszínt. 0,5 dl rizstejben megolvasztottam a xilitet, megolvasztottam a margarint és hozzákevertem a kekszes keverékhez. A maradék 0,5 dl rizstejből annyit adtam hozzá, hogy megfelelő állagú legyen. Majd meghempergettem őket kókuszban és már el is készült a kókuszgolyó. A golyók méretétől függően 30-40 db lesz belőle. Jó étvágyat!

Most, hogy kismama lettem, végre sikerült választ kapnom a bennem megfogalmazódó táplálkozással kapcsolatos kérdésekre, amik ezzel az állapottal járnak.

Normál esetben, ha a szükségletednek megfelelő táplálkozást folytatsz, az anyagcseréd beáll egy szintre és a súlyod is. Én például a terhességem előtt megtapasztaltam, hogy az addig borzasztó lassúnak hitt anyagcserém nem is olyan lassú, hogyha olyan táplálékkal látom el a szervezetemet és akkor, amikor és amire neki szüksége van. Ha éhes vagy és eszel, azzal a szervezet fiziológiai szükségletére válaszolsz, azaz bármit megehetsz, anélkül hogy híznál. Így teljesen felesleges bármiféle csodálatos diétát követni, a szervezeted sokkal jobban tudja ezt mint te, ezért rá kell hallgatni. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy nyugodtan rábízhatom magam a testemre, ő tudja, hogy nekem mire van szükségem. Sosem fog becsapni. (Ezért is fogott meg a kineziológia, ezért is kezdtem tanulni, mert amikor még nem tudtam a saját testemmel ezt a kapcsolatot kiépíteni, a kezelő vagy én az izomteszten keresztül meg tudtam tenni.Habár nem az volt a cél, hogy megszabaduljak a táplálkozási problémáimtól, de az eredménye ez is lett.)

Aztán jött a meglepetés! Kiderült, hogy terhes vagyok. Régebben mindig félve tekintettem erre, amiatt, hogy nagyon sokan a terhesség alatt híznak meg. Viszont ilyen háttértudással úgy gondoltam, hogy nem fog nagy meglepetés érni táplálkozási szempontból. Nagy önbizalommal és kíváncsisággal néztem az élmény elébe. Aztán hat hónap alatt kicsit máshogy alakultak a dolgok, mint vártam, de a hetedik hónapra ismét megtanultam bízni magamban. :)

Mert mi is történt? Észre kellett vennem, hogy a szervezetem nem úgy működik, mint eddig. A lebontó folyamatok helyett a felépítő folyamatok kerültek előtérbe. Bármit is ettem, úgy éreztem, hogy minden rajtam marad, hihetetlen tartalékolás vette kezdetét. (Ez azért is érdekes, mert a terhesség eleje óta nem kívántam és nem is ettem a cukros ételeket, az alkoholos italokat és leginkább a természetes ízeket kezdtem kedvelni. A leveseket, gyümölcsöket, teljes értékű gabonákat és később a sovány husikat. Szóval áttértem egy olyan táplálkozásra, ami az ún. "hízlaló" ételeket egyáltalán nem tartalmazta, ráadásul a napi bevitt kalóriamennyiség is 1000 kcal körül mozgott általában.) Ez a tartalékolás elég ijesztő méreteket tudott ölteni, mire rájöttem, hogy mi is történik valójában. A szervezetem már most a születendő gyermek táplálására készül. Így amikor betegség miatt több mint egy hétig nem tudtam rendesen enni, csak napi egy-egy almát, a súlyom akkor sem csökkent. Normál esetben 2-3 kiló mínuszt jelent ez.

Érdekes mindezt megtapasztalni, mert így már teljesen érthető, hogy sokan hogyan tudnak olyan sokat hízni a terhesség alatt, hiszen ennek egy része úgy gondolom, hogy nem irányítható. A szervezet tudja, hogy neki mennyi pluszra van szüksége és ezt be is gyűjti. És ez akár minden terhességnél más lehet. Ebben a tartalékolós időszakában a szervezet meglátásom szerint képes sokkal többet is felhalmozni a kelleténél, attól függően, hogy mit és mennyit eszünk. Így elég nehéz dolga van azoknak, akik eddig sem a szükségletüknek megfelelően táplálkoztak, nem tanultak meg bízni a testükben. Itt már az akaraterő nem sokat segít. Még az én agyamon is átfutott a gondolat, hogy most valami nagyon nem jól működik, pedig tapasztaltam ennek az ellenkezőjét. :) De ha tudod, hogy mi miért történik, hogy megbízhatsz magadban, könnyebb elfogadni a változást és el tudod magad fogadni ebben az állapotban is.

Nagyon szeretem a hamburgereket, de az éttermekben kapható változat valahogy ritkán nyeri el a tetszésemet. Szeretem a természetes ízeket, viszont nagyon ritka, hogy ilyen ízű hamburgert tudnék venni. Sokszor a silányabb minőségű alapanyagokat próbálják elnyomni valami jó kis cukros, sós, fűszeres öntettel. (Tisztelet a kivételnek, mert finomat is ettem már, innen jött az ötlet, hogy otthon is készíteni kéne.) Ezt a bejegyzést főképpen magamnak szánom, nehogy elfelejtsem, hogy hogyan kell finom hamburgert gyártani, így a költözés és felfordulás közepette sem. :)

A hamburger bucit is én készítettem hozzá, szerintem nagyon jól sikerült. A maradékot meg később meg lehet enni zsömle helyett reggelire.

Buci hozzávalók:

• 250 g fehér liszt
• 250 g teljes kiőrlésű liszt
• 100 g olívaolaj
• 250 ml víz
• 13 g só
• 25 g élesztő
• 1 teáskanál méz a futtatáshoz
• fél evőkanál rizstejszín a futtatáshoz

Mivel szeretem a látványos élesztőfutást :), ezért használtam rizstejszínt hozzá. Összekevertem a rizstejszínt a mézzel egy pohárban, melegítettem rajta egy picit, majd belemorzsoltam az élesztőt és jól összekevertem. Egy 5-10 perc elteltével majdnem kifutott a 2 dl-es pohárból. Tényleg látványos. :) Közben a víz kivételével összekevertem a többi hozzávalót. Miután felfutott az élesztő, ezt is beleöntöttem, majd a vízzel kimostam a maradékot. Összegyúrtam a tésztát (kb. 10-15 perc) és meleg helyre tettem 30 percre keleszteni. Ezután 9 egyforma részre osztva a tésztát, olajos kézzel megformáztam zsömle formájúra. Ehhez nem kell gyúródeszka sem. Ezeket a zsömléket beraktam meleg helyre 10 percig kelni, majd 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem. Kivettem, vízzel megkentem a tetejét, majd visszatettem még 5 percre, hogy szép fényes legyen a teteje. (Szebb színt lehet elérni amúgy, ha sütés előtt tojással keni be az ember, de én nem akartam tojást használni.)

Ezennel a buci készen is van. Hogy mit rakunk közé, az már csak a fantáziánkon múlik. Én a következő hozzávalókat választottam:

• 1 cukkinit felszeletelve megpároltam serpenyőben (olaj nélkül)-egy kisebb cukkiniből kijön 3-4 hamburger
• 1 pici paradicsom összekarikázva
• 2 salátalevél
• 2 vékony olasz sonka
• reszelt növényi sajt
• paradicsompüré

Összeraktam a hamburgert, majd beraktam még összemelegedni a sütőbe egy pár percre.

És már készen is van az ebéd! Pont olyan, mint elképzeltem. Nem szoktam a kalóriákat számolgatni, de annyira kilaktam tőle, hogy kíváncsi lettem erre is, ezért kiszámoltam egy kb. értéket. Egy ilyen hamburger 400-450 kalória között van. Mindenesetre tényleg laktató. :) Mindenkinek jó étvágyat hozzá!