Most, hogy kismama lettem, végre sikerült választ kapnom a bennem megfogalmazódó táplálkozással kapcsolatos kérdésekre, amik ezzel az állapottal járnak.

Normál esetben, ha a szükségletednek megfelelő táplálkozást folytatsz, az anyagcseréd beáll egy szintre és a súlyod is. Én például a terhességem előtt megtapasztaltam, hogy az addig borzasztó lassúnak hitt anyagcserém nem is olyan lassú, hogyha olyan táplálékkal látom el a szervezetemet és akkor, amikor és amire neki szüksége van. Ha éhes vagy és eszel, azzal a szervezet fiziológiai szükségletére válaszolsz, azaz bármit megehetsz, anélkül hogy híznál. Így teljesen felesleges bármiféle csodálatos diétát követni, a szervezeted sokkal jobban tudja ezt mint te, ezért rá kell hallgatni. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy nyugodtan rábízhatom magam a testemre, ő tudja, hogy nekem mire van szükségem. Sosem fog becsapni. (Ezért is fogott meg a kineziológia, ezért is kezdtem tanulni, mert amikor még nem tudtam a saját testemmel ezt a kapcsolatot kiépíteni, a kezelő vagy én az izomteszten keresztül meg tudtam tenni.Habár nem az volt a cél, hogy megszabaduljak a táplálkozási problémáimtól, de az eredménye ez is lett.)

Aztán jött a meglepetés! Kiderült, hogy terhes vagyok. Régebben mindig félve tekintettem erre, amiatt, hogy nagyon sokan a terhesség alatt híznak meg. Viszont ilyen háttértudással úgy gondoltam, hogy nem fog nagy meglepetés érni táplálkozási szempontból. Nagy önbizalommal és kíváncsisággal néztem az élmény elébe. Aztán hat hónap alatt kicsit máshogy alakultak a dolgok, mint vártam, de a hetedik hónapra ismét megtanultam bízni magamban. :)

Mert mi is történt? Észre kellett vennem, hogy a szervezetem nem úgy működik, mint eddig. A lebontó folyamatok helyett a felépítő folyamatok kerültek előtérbe. Bármit is ettem, úgy éreztem, hogy minden rajtam marad, hihetetlen tartalékolás vette kezdetét. (Ez azért is érdekes, mert a terhesség eleje óta nem kívántam és nem is ettem a cukros ételeket, az alkoholos italokat és leginkább a természetes ízeket kezdtem kedvelni. A leveseket, gyümölcsöket, teljes értékű gabonákat és később a sovány husikat. Szóval áttértem egy olyan táplálkozásra, ami az ún. "hízlaló" ételeket egyáltalán nem tartalmazta, ráadásul a napi bevitt kalóriamennyiség is 1000 kcal körül mozgott általában.) Ez a tartalékolás elég ijesztő méreteket tudott ölteni, mire rájöttem, hogy mi is történik valójában. A szervezetem már most a születendő gyermek táplálására készül. Így amikor betegség miatt több mint egy hétig nem tudtam rendesen enni, csak napi egy-egy almát, a súlyom akkor sem csökkent. Normál esetben 2-3 kiló mínuszt jelent ez.

Érdekes mindezt megtapasztalni, mert így már teljesen érthető, hogy sokan hogyan tudnak olyan sokat hízni a terhesség alatt, hiszen ennek egy része úgy gondolom, hogy nem irányítható. A szervezet tudja, hogy neki mennyi pluszra van szüksége és ezt be is gyűjti. És ez akár minden terhességnél más lehet. Ebben a tartalékolós időszakában a szervezet meglátásom szerint képes sokkal többet is felhalmozni a kelleténél, attól függően, hogy mit és mennyit eszünk. Így elég nehéz dolga van azoknak, akik eddig sem a szükségletüknek megfelelően táplálkoztak, nem tanultak meg bízni a testükben. Itt már az akaraterő nem sokat segít. Még az én agyamon is átfutott a gondolat, hogy most valami nagyon nem jól működik, pedig tapasztaltam ennek az ellenkezőjét. :) De ha tudod, hogy mi miért történik, hogy megbízhatsz magadban, könnyebb elfogadni a változást és el tudod magad fogadni ebben az állapotban is.