Az előző részben kifejtettem, hogy milyen a szerintem megfelelő táplálkozási terv. Figyelni a test jelzéseit és azt enni, amire szüksége van a szervezetünknek. Sokakon látom viszont azt, hogy görcsösen ragaszkodnak a régi módszerekhez, próbálnak egészségesen étkezni, próbálnak fogyni, megpróbálják megszabni mit lehet és mit nem. Ez persze hamar visszaüt és féktelen csoki, süti, rágcsák stb. evésébe torkollik. Amit megint megvonásokkal ellensúlyoznak. Ezzel ismét feszültséget teremtve, megteremtik a következő kilengési kört. Ezt lehet folytatni a végtelenségig.

Ami szerintem alapvetően megakadályozza, hogy ebből a körből kilépjünk, az a félelem. A diétázóknak szinte végeláthatatlan félelmeik vannak a táplálkozással kapcsolatban. Alapvető félelem lehet az elhízástól, a betegségtől, a kontroll elvesztésétől és még ezernyi más dologtól is.

A félelem nagyon cseles dolog, mert az sosem a valóság, mindig egy jövőbe kivetített lehetséges kép. A félelmet normális esetben észreveszünk és eldöntjük, hogy reális-e vagy sem, majd eszerint cselekszünk. Ez rendben is lenne, de hogy döntjük el, hogy reális-e ténylegesen ez a félelem? Pl. a repüléstől való félelem reális? Aki fél a repüléstől annak igen, aki meg nem fél annak nem. Szóval azt kell látni, hogy ami az egyik embernek hatalmas szorongást okoz, az a másiknak érthetetlen félelemnek tűnik.

Viszont akkor ez mit is jelent az esetünkben? Engem például az elhízástól,a betegségtől és a tökéletlenségtől való félelem tartott benne az állandó fogyókúrák állapotában. Azt gondoltam, ha jóízűen ennék azt amit csak szeretnék, akkor hatalmasra híznék és minden bajom lenne. Persze a tapasztalatok is engem igazoltak, mert amikor jöttek a kilengéseim, és végre jól laktam (inkább rosszullétig ettem) tényleg híztam. Egy idő múlva beteg is lettem és rosszul éreztem magam, amiatt hogy a fejemben lévő tökéletes kép és a tükörben visszanéző ember között egyre nagyobb a szakadék. Minél inkább igyekeztem, annál inkább nem sikerült.

Ma már látom, hogy ezek a félelmek nem voltak reálisak. De ehhez el kellett jönnie egy olyan pontnak, amikor már elviselhetetlenné vált a helyzet. Ezzel arra kényszerültem, hogy szembenézzek ezekkel a félelmekkel. Sajnos ahogy én is, úgy az emberek többsége szereti a végletekig halogatni a változtatást. Mert ezekkel a félelmekkel még mindig könnyebb együtt élni, mint szembesülni az eddigi téves gondolkodásmintával.

Nézzünk egy példát! Félsz attól, hogy meg fogsz hízni? Nézzük reális-e a félelem. Ha annyit eszel, amennyire a szervezetednek szüksége van hízni fogsz? Nem hinném. Azért félsz, mert nem tudod féken tartani magadat és állandóan többet eszel a kelleténél? Esetleg nassolsz? Akkor ideje megnézni, hogy mi van ezeknek a hátterében és megtenni a szükséges lépéseket! Figyeld magad! Mi az ami a túlevés mögött rejtőzik? Meg tudod ezt változtatni? Ha igen akkor tedd meg! Ha nem tudod mi van emögött? Keress segítséget, meg fogod találni a megoldást! Esetleg úgy érzed, hogy senki nem tud rajtad segíteni? Akkor nézz mélyen magadba, mert a megoldás benned van.