A mérleg 62,9-et mutatott, viszont méretekben óriási különbség nem keletkezett. Azért leírom őket.
Méretváltozások:
- csípő 105 →102→101→100
- derék 83 → 82→79→78
- mell 95→92→90→91
- comb 63 →60→58→59
- kar 29 →28→27→27
Úgy érzem, hogy most eljutottam egy stagnálósabb szakaszhoz, ami nem baj, egyszer majd csak átlendülök rajta. :) A múlt héten sikerült háromszor fél órát jógáznom, de másra már nem volt időm. Ezen kívül egyik nap babával kendőben tettünk egy egy órás sétát, egyébként csak fél órát szoktunk babakocsival. Azelőtti héten meg végig pihi volt, ugyanis ismét megbetegedtem. :( Lassan ezt is kezelnem kell.
Újdonság, hogy ismét elkezdtem a Kriston féle intimtornát, amitől úgy érzem, hogy több tejem lett. Ami jó, mert a jóga meg úgy érzem csökkenti, így a kettő együtt pedig pont ideális lesz. Teszteltem is magam (kinezzel), amikor kiderült, hogy igazából le sem akarok fogyni, úgyhogy ezzel dolgoztam pont a betegség alatt. Jó, hogy van egy plusz eszköz a kezemben, amivel még tudok magamnak segíteni. Ez sem csodaszer, ha nem csinálsz semmit magában semmit nem ér, de ha valamiben akadályozod magad, akkor jól tud jönni, hogy kiderítsd az okát. És utána már kevesebb stresszel tudsz tovább haladni.
Szeretnék már egy előtte utána képet is felrakni, de az összeszerkesztésnél megakadtam. A Paint-et használtam régebben, de most a Photoshop-pal nem vagyok olyan ügyes. :) De igyekszem.
Ami még érdekes, hogy elkezdtek megjelenni az életemben olyanok, akik megpróbálnak elbizonytalanítani. Legfőképpen az az üzenet, hogy ne küzdjek már annyira, úgysem lesz az alakom a régi. Szerencsére rájöttem, hogy nem nagyon izgatnak ezek, mert én önmagában szeretem ezt csinálni. Szeretek finomakat enni, szeretek sportolni, szeretem aktívnak érezni magam, szeretem, hogy napról napra változok, fejlődök. Ellenben nem szeretem a túlevéssel járó hasfájást és a sok cukros étel miatti fáradtságot. Szóval az sem érdekel, ha nem lesz az alakom a régi. Maga a folyamat a lényeg, a "küzdés" öröme, ami igazából nem is igazán megerőltető, csak egy kis energiabefektetéssel jár. Az emberek szeretik a kényelmet, de a kisbabám minden nap figyelmeztet rá, hogy nem ez az ami előre visz. Mennyit küzd nap mind nap, de majd eljön az az idő, amikor feláll és megy. Ha nem küzdtünk volna meg vele, ma mi sem járnánk. A cél persze lehet egy jobb alak elérése, de sokkal fontosabb a külsőnél a belső érzet. Ha én egészséges vagyok, jól érzem magam és van energiám a napi tevékenységeimhez, akkor aztán lehet bármilyen alakom. Mert az tény, hogy egy 20 éves és egy 50 éves teste nem lehet ugyanaz, viszont mindkettő elérhet jó kondíciót. Legjobb példáim erre a szüleim, akik lassan 60 évesek, de a Balatont még mindig körbetekerik. :)
Szóval legyen bármi, haladok tovább.
