Ez a téma kicsit el fog térni az eddigi gondolatmenetemtől, de ezt is ide tartozónak érzem.

Egyetem alatt történt meg az eset, amikor már épp kezdett volna rendeződni az életem. Találkoztam életem szerelmével, mentünk együtt nyaralni, jól alakultak a sulis dolgaim (persze az étkezési problémám még megvolt :)), mire egyszer csak a semmiből felbukkant egy húgyúti fertőzés, ami hatalmas fájdalommal járt. Annyira görcsölt a hasam, hogy aludni sem bírtam. Régebben is volt ilyen problémám, de sosem ilyen erős. Másnap az urológusnál adtak gyógyszert, amitől a görcs elmúlt, de a szúró fájdalom maradt. Ezek után elmentem nőgyógyászatra, mivel akkor már gyanús kezdett lenni a dolog. Folyamatosan orvosokhoz jártam, de a sok gyógyszer csak rontott a helyzeten. Sokszor el sem mertem indulni hosszabb útra, annyira rossz volt az állapotom. 2 év után feladtam és elkezdtem utánajárni én magam, közben persze azért jártam orvoshoz is. A tünetekből arra jutottam, hogy ez bizony candida lesz. Elmentem természetgyógyászhoz is, aki szintén erre a következtetésre jutott.

Itt kezdődött a candida diétám. Megnéztem mit lehet enni, mit nem, (persze az irodalmak itt is ellentmondtak egymásnak) úgyhogy a természetgyógyász által előírt diétát folytattam. Aki csinálta már, az tudja, hogy ez kőkemény diéta. Cirka 2 évig kitartottam mellette keményen, mert bíztam benne, hogy sikerülni fog legyőzni a candidát. Mindent bevetettem, elolvastam ezzel kapcsolatban az összes diétás könyvet, fórumot, irigálás, ülőfürdő, ilyen kence-olyan kence, orvoshoz jártam, gyógyítottam magam agykontrollal. (A candidát csak 6 év múlva sikerült kimutatni egy nagyon alapos doktornéninek köszönhetően. )

Mindeközben állandóan fáradt voltam, nem volt energiám létezni sem, egyre több ételallergiám lett, egyre kevesebb fajta ételt tudtam megenni. Elment az életkedvem, állandó fájdalommal éltem le minden napomat és csak reménykedtem, hogy egyszer csak jobb lesz. A legfontosabb pedig, hogy magamat okoltam, hogy biztos én rontok el valamit, valami elkerülhette a figyelmemet. Egyre dühösebb, fáradtabb és depressziósabb lettem, pedig állítólag szuperül kellett volna éreznem magam.

2 év után lazítottam a diétán. Azért nagyon nem mertem még enni cukros kajákat (a teljes kiőrlésű cuccokat viszont nagyon megszerettem), de már sokkal több gyümölcsöt fogyasztottam. Persze itt sem történt semmi. Fáradság, depresszió, fájdalom, önmarcangolás. Lehangolt az is, hogy igazi siker-storyt egészen mostanáig nem is hallottam a candida legyőzésével kapcsolatban. (De a megoldás ezekben az esetekben nem a diéta volt.)

Azért is döntöttem a történetem leírása mellett, mert annyi fájdalommal küzdöttem és annyi évet végigszenvedtem minimális javulás nélkül, (nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen ilyen problémával) hogy most, hogy felcsillant végre a remény, szinte kötelességemnek érzem mindezt kiírni magamból.