Amire a különböző diéták és tisztítókúrák között rájöttem az az volt, hogy egy darabig nagyon jól ment bármi fajta változtatás. De a kúrák befejeztével már annyira ki voltam éhezve azokra az ételekre, amit nem ehettem, hogy visszatértem az eredeti étkezési szokásaimhoz, a kényszeres evést pedig egyre kevéssé tudtam kordában tartani. Akkor még csak magamat okoltam a gyengeségemért, de ma már nem így látom a dolgot.

Ami bármelyik diétánál szemet szúrhat bárkinek, hogy megvannak a maga kis szabályai. Teljesen mindegy, hogy egy saját vagy más által összeállított diétát követ az ember, a lényege mindegyiknek ugyanaz. Megvan a tiltólista és a fogyasztható ételek listája, vagy időpontok vannak megadva, hogy mikor mit lehet enni, esetleg még adagméretek is lehetnek benne. Kiválasztja a fogyni vágyó a diétát és már csinálja is, megveszi a szükséges hozzávalókat, megtervezi a napjait. Lehet hogy csak a műszaki beállítottságom miatt érzem így, de ezek olyanok mint a számítógépes programok. Betöltjük a tudnivalókat a "computer"-be, nyomunk egy entert, aztán fut a program, megindul a fogyás. Nincs is ezzel semmi baj, ha átmegyünk gép üzemmódba, ez tökéletesen működik. Egy idő múlva a régi "rossz" programot felülírja az új, lefogyunk és boldogan élünk vékonyan. Nem? Végülis a rossz szokásaink miatt híztunk meg, ha ezen változtatunk, akkor kezünkben van a siker kulcsa...

A fogyókúrák alkalmával számos jó szokást sikerült felvennem nekem is, pl. ma már nem szeretem a cukros teát, a cukros üdítőket, viszont megszerettem a zöldségeket. Na de a régi rossz szokást, a túlevést semmi nem tudta megszüntetni, így mindig visszajöttek a kilók. Ma már úgy gondolom, hogy a probléma a hibás megközelítésben volt.

A "hivatalos" álláspont szerint emberi test egy bioszámítógép, ami felveszi és leadja az energiát. Mindeközben egyensúlyt és rendezettséget tart, életfolyamatok működnek. Ha elromlik valami akkor meg kell szerelni és kész. A vékonyak jól működnek, ők ehetnek, amit csak akarnak a ducibbaknak pedig lemondás az élet, ha vékonyak akarnak maradni, mert ők valahogy máshogy (hibásan) működnek. Legalábbis így gondoltam ezt nagyon sokáig.

Ma már úgy gondolom, hogy nincs olyan, hogy a test rosszul működik. Az emberi test egy tökéletesen megtervezett, tökéletesen működő és minden élethelyzethez tökéletesen alkalmazkodó egység. Még ma sem értik teljes egészében a működését, én személy szerint "csodaként" tekintek az emberi testre és magára az életre is. Amit szerintem a fogyókúrázók általában elfelejtenek ezzel kapcsolatban az az, hogy azzal hogy fogyókúráznak elkezdik a tünetet kezelni és megpróbálják áthangolni egy másfajta működésre a testüket. Amíg a problémát csak erről az oldalról közelítik meg, addig nem lesz igazi változás. Lefogynak, meghíznak, megint lefogynak, sikerül hatalmas erőfeszítésekkel megtartani az eredményt, majd megint meghíznak...

Bár eléggé reál beállítottságú vagyok, mégis úgy tapasztaltam magamon, hogy sikeresebbek lehetünk a "fogyókúrákban" is, ha lemondunk arról, hogy a testet egy gépnek tekintsük és elfogadjuk, hogy vannak más tényezők pl. érzéseink is, aminek a figyelmen kívül hagyásával sajnos nem fogunk elérni tartós változásokat. Úgy gondolom a fogyókúrák nem embereknek, hanem robotoknak készültek, ami miatt folyamatosan küzdeni kell magunkkal. Még ha sikerrel be is fejezzük a fogyókúrát, akkor is folyamatosan mérlegeljük, hogy mit lehet enni és mit nem, ahhoz hogy ne hízzunk vissza. Gyakorlatilag saját magunk "börtönőrei" leszünk, és még csak észre sem vesszük. Nem bánunk magunkkal úgy ahogy megérdemelnénk. Amikor ezt máson észreveszem, nagyon el tudok szomorodni, de amikor én is benne voltam, én sem vettem észre ezt a nyilvánvaló dolgot. Szeretném, ha mindenki észrevenné, hogy a fogyókúra-őrület nem vezet sehova, az igazi probléma bennünk van, amit semmiféle csodadiéta nem tud orvosolni.