Sosem voltam vékony kislány, már egészen kiskoromtól kezdve meg volt szabva mennyit és mikor ehetek. Nekem teljesen természetes volt, hogy az egész család hízékony,így aztán nekem is vigyáznom kell,nehogy elhízzak.

Persze a kamaszkorra elkezdett elegem lenni a szabályozásból és folyamatosan ettem dugiban a csokikat. Így aztán elkezdtem hízni. 15 éves voltam,mikor eldöntöttem,hogy ez így nem mehet tovább, nem férek bele a normál méretű ruhákba, az osztálytársaim mindegyike vékonyabb mint én, és engem senki sem szeret azért mert kövér vagyok.

És itt jön az első fogyókúrám története. Teljesen logikus megfontolás alapján azt gondoltam, hogy van az embernek bizonyos mértékű kalóriafelhasználása. Ha ennél többet eszik hízik,ha kevesebbet fogy. Úgy gondoltam, akkor lesz jó a fogyókúra ha olyan keveset eszem, hogy éhes maradok, így a szervezetem kénytelen lesz majd a zsírraktárakból fedezni a hiányt. A napi étkezésem a következőképp alakult:

• Reggeli: egy kis pohár müzli egy bögre tejjel
• Ebéd: tányér összemaszatolása, anyuék rá ne jöjjenek,hogy nem eszem ebédet
• Vacsora: egy szelet dinnye

Ezek után 65kg-ról lefogytam 51 kg-ra (170 cm magasságomhoz).