Egyetemi éveim alatt hatalmas erőbedobással kerestem a tökéletes fogyási módszert. A következőket próbáltam ki:

• léböjt, gyümölcskúra, rizsdiéta
• tojás-narancs-pirítós diéta (tudja valaki ennek a nevét?)
• Turbó diéta
• Norbi update
• Atkins
• Paleolit
• kalóriaszámolgatós
• tápanyagszámolgatós
• Candida diéta (ez már egy más story)

Mindeközben igyekeztem olyan tantárgyakat is felvenni, amik kielégítették a kíváncsiságomat a táplálkozással kapcsolatban (pl. dietetika, élelmiszerkémia és táplálkozástan). Sok mindent megtanultam ezekből. Megtudtam hogy működik az emésztés és hogy hogy lehet fogyni a leghatékonyabban.

Elméletben már minden megvolt. Sokszor kis adagok, sok zöldség és gyümölcs, heti minimum 3x-i mozgás, de mikor én a csokit és a sütiket szerettem... Meg egyébként is, ha eszem akkor hízom (már elég ha csak a kajára gondolok:)), mert a családunk genetikusan hajlamos a hízásra. Így levontam a következtetést, hogy ha vékony akarok lenni, azért meg kell szenvednem és mást kell ennem, mint amit szeretnék (sütike, csokika, jégkrém, pizza, pasta...) Milyen jó a vékonyaknak! Én szegény szerencsétlen, milyen rosszul vagyok összerakva, a vékonyság számomra örökös megvonással egyenlő...

Kíváncsi lennék, hogy hány fogyni vágyónak vannak hasonló gondolatai, hányan érzik magukat tehetetlennek, ha a kedvenc ételeikre gondolnak.

Nekem szerencsém volt mert eljutottam a számomra legjobb megoldásig, ami által sikerült lefogyni. Nem szenvedések árán, nem konditeremben gürcölve. Ez az egyik amiről szeretnék írni a blogon, hátha ezzel sikerül segíteni valakinek kiszabadulni a fogyókúrák fogságából.

De az én sikerem NEM a mostanság oly divatos "életmódváltáshoz" köthető. Későbbiekben ezt is kifejtem, de most haladjunk tovább.