Most egy kicsit más témával szeretnék foglalkozni, ami szintén közel áll hozzám, és ez a Candida "betegség". Azért is gondoltam, hogy írok róla, mert még most is nagyon kevés olyan információt találok, hogy hogyan lehet ezt a problémát kezelni, hogy tud az ember kigyógyulni. Mi ez a betegség pontosan, miért szenved tőle annyi ember, mi az az ok amiért ez valakinek problémát okoz? Mi van akkor, ha nem működik a diéta, gombaölő, gyógyszer, vitamin, injekció, relaxáció? Mert velem pont ez történt. Nagyon frusztráló tud lenni, amikor látod, hogy sokakon segítenek ezek a dolgok, csak éppen rajtad nem. Szeretném ezzel azokat segíteni, akik hasonló problémával küzdenek, de nekik sem használt eddig semmi. Ha nem is tudok kész, megemésztett megoldással szolgálni, támogatásnak és iránymutatásnak megfelelő lehet azok számára, akik már belefáradtak, egyedül érzik magukat, vagy esetleg teljesen feladták a reményt.
Amikor elkezdődött kb. 8-9 éve, még nem volt ilyen általánosan elterjedt ez a "betegség". Először mint minden kezdő beteg, a fájdalom miatt felkerestem egy orvost, hogy kiderüljön, mi okozza ezt az egészet. Felfázásom már máskor is volt, de ez más volt. A fájdalom elviselhetetlenné tette a napjaimat. Akkor még tanultam, de még az órákon sem tudtam sokszor részt venni. Egy csomó mindenből kimaradtam abban az időben.
Orvosaim minden igyekezetük ellenére sem tudták megállapítani, hogy mi a probléma, de a gyulladásra kaptam gyógykezelést (gyógyszer, kúp, kenőcs, injekció). Sajnos ezek egyike sem szüntette meg a fájdalmat, így elég gyorsan elkezdtem más lehetőségek után nézni. Ha jól emlékszem Édesanyám mutatott egy könyvet, vagy cikket a Candidáról. Ezt elolvasva minden értelmet nyert. (Később az egyik orvosom rájött és ki is mutatta a Candidát, de ez már kb. 6 évvel a kezdet után történt.) Itt már megoldása is volt a helyzetnek: Candida diéta gombaöléssel egybekötve. El is kezdtem nagy lelkesen, a diétázás akkorra már úgyis nagyon ment. :)
Múltak a napok, hetek, hónapok majd évek. Egyre frusztráltabb lettem, mert nem volt elég, hogy nem ehetek bizonyos dolgokat, de ezzel nem szűnt meg a történet. Annyit azért elértem vele, hogy a fájdalom épp az elviselhető határon volt. Természetesen a diéta mellé a kiegészítő kezeléseket is folytattam és bíztam. Eljutottam addig, amikor már minden ételre érzékeny lettem és egy hónapig csak sótlan rizst ettem, mert mást már nem bírtam. Ebben bíztam a legjobban, de egy idő múlva már nem hogy javult volna a helyzet, inkább csak romlott.
Ekkor született meg az első olyan döntésem, ami közelebb vitt a valódi megoldáshoz. Úgy döntöttem, hogy nem szabom meg mit ehetek és mit nem. Amit kívánok, azt fogom enni attól függetlenül, hogy ez hogyan viszonyul a diétához. Kíváncsi voltam mennyivel lesz rosszabb a helyzet, ha nem tartom a diétát. Ezzel minden orvosnak, természetgyógyásznak, olvasott irodalomnak ellentmondva kezdtem el élni. Emiatt nemcsak ezekkel az emberekkel, de még magammal is ellentmondásba sikerült kerülni. És amit vártam be is igazolódott, rosszabbul lettem. De akkor már nem érdekelt a fájdalom sem. Annyira jól esett bármit enni lelkiismeret-furdalás nélkül! Lehet, hogy ez nagyon felelőtlen döntésnek tűnik, de én ezzel vállaltam azt, hogy esetleg sokkal rosszabbul lehetek felelősséget vállalva magamért.
Mindeközben persze nem álltam le a megoldás keresésével. Csomót irodalmaztam, de sajnálatomra csak azokat a módszereket találtam, amiket én már csináltam és nem segítettek. Persze párom folyamatosan mondogatta: menj kineziológushoz, lehet hogy segít rajtad. De én csak nem mentem, úgy gondoltam, hogy majd egyedül megoldom a problémámat. Persze közben testileg-lelkileg is kimerültem, úgy éreztem, hogy legszívesebben meghalnék. A párom és a tánc tartotta bennem a lelket és adott valami értelmet az életemnek. 2011 őszén beszélgettünk barátnőmmel, aki véletlenül pont egy kineziológushoz készült elmenni. Több sem kellett nekem, gondoltam akkor én is bejelentkezem. Vesztenivalóm nincs, így legalább megtudom, hogy mi ez.
Az első kezelés után úgy éreztem, mint akit jól felpofoztak (ez jó értelemben vett pofon volt) és egy olyan útra terelt, amiért nagyon hálás leszek életem végéig. Az oldások valahogy annyira erősen hatottak rám... Ennek is köszönhetően az állapotom elkezdett javulni, ami számomra egy nem várt fejlemény volt. Elkezdtem jó irányba változni. Bár még mindig labilis volt a lelkiállapotom, a mély depresszió egyre kevesebbszer fordult elő. Majdnem teljesen megszűnt a kényszerevésem is és már voltak tünetmentes napjaim.
Az utóbbi két év alatt fontos dolgokat tanultam magamról, ma már mondhatom azt, hogy hálás vagyok a Candidának. Rengeteget változtam éppen emiatt a betegség miatt, sikerült legalább kicsit felnyitni a szemem és elkezdhettem fejlődni. Megszűntek a gyomorproblémáim, a bélproblémáim, sikerült lefogyni és a Candida is múlik. Még maradt belőle valamennyi, de a hónap nagyobb részében már tünetmentes vagyok. Nyilván a teljes gyógyuláshoz még mindig változnom kell, de úgy érzem jó úton haladok.
Akik hasonló problémákkal küzdenek, javaslom több oldalról is nézzék meg a betegségüket. Mert a test mindig tökéletesen működik, ő jelzi, ha valahol probléma van. Ha holisztikus szemlélettel tekintünk erre, akkor nem oldható meg a probléma kizárólag csak a fizikai tünetek kezelésével. Az egészség a testi és a lelki tényezők figyelembe vételével érhető el.
