Amikor valaki tőlem kér tanácsot a fogyáshoz, akkor nagyon röviden a következő a recept. Odafigyelni a test igényeire, jelzéseire, és ezek alapján táplálkozni. Igazából semmi más nem kell. De ez az, amit a legtöbben nem hajlandók bevállalni. Hogy miért nem?
A minap ezen gondolkodtam és arra jutottam, hogy ez tényleg nem egyszerű történet. Hiszen nekem is jó pár év kellett, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Ugyan ma már értetlenkedve tekintek olyan megnyilvánulásokra, amik nyilvánvalóan nem vezetnek megoldásra, de visszatekintve én is épp ebbe az őrült ördögi körbe ragadva próbáltam meg lefogyni. Mindig ugyanazt a megoldást választottam, kerestem az ideális fogyási és életmódtervet. Ma úgy gondolom, hogy nincs ilyen. A hagyományos kínai orvoslásban is azt tanítják, hogy a felvett táplálék minősége és mennyisége sok mindentől függ -egyéni alkat, egészségi állapot, időjárás stb. A diétatervek nem lehetnek teljes körűek, hiszen mindent nem tudnak számításba venni. Kezdetnek és mankónak nagyon jók. De honnan tudhatnánk, ha ma elkezdünk egy diétát, ami teljesen megfelel a jelenlegi igényeinknek, akkor az holnap, 1, 5, 10, 25 év múlva télen, nyáron jó lesz nekünk? Persze mindig lehet találni olyan diétát, ami adott pillanatban megfelel az embernek, de ez nagyon durva közelítése a valós igénynek. Így igazából sosem lesz elégedett az ember. Ha vékony és keveset eszik azért nem, ha meg kövér és sokat, akkor azért nem.
Az első lépés az lehetne, hogy kicsit megállunk, teszünk egy lépést hátra és megvizsgáljuk a helyzetünket. Ha nem vagyunk elégedettek a táplálkozásunkkal, akkor valójában nem hallgatunk a saját igényeinkre. Éhesek vagyunk, de nem eszünk. Nem vagyunk éhesek, de eszünk. Melegszendvicset ennénk, de csak egy répát rágunk. Lehetne még sorolni, a lényeg ugyanaz. Nem figyelünk a testünkre, pedig nagyon intelligens és érzékeny jelzőrendszere van.
A legtöbben úgy gondolják, hogy ha azt ehetnének, amit megkívánnak, akkor két pofára ennék a csokikat. De ha ezt tényleg úgy eszi az ember, hogy nincs benne semmi görcsösség ezzel kapcsolatban, akkor egy idő múlva már nem kívánja. A kezdet nálam is ez volt. Eldöntöttem, hogy abbahagyom saját magam kontrollálását. Figyelem azt, hogy mikor vagyok éhes és amikor éhes vagyok azt eszem, amit éppen megkívánok. És mi volt az amit megkívántam? Mivel már akkor évek óta nem ehettem csokit és élesztőset a Candida diéta miatt, akkor ez volt amit mindig enni akartam. Így ezeket ettem. Eltelt pár hét mikor arra ébredtem, hogy nincs kedvem ilyeneket enni. Pedig minden lehetőségem meglett volna rá. Zöldséget akarok! Sárgarépa, zeller, zöldség, zöldség zöldje, cékla. Sosem voltam nagy zöldségevő, csak igyekeztem magamra erőltetni. Most meg hirtelen megszerettem őket. Először csak főzve, majd nyersen sajttal, most meg már teljesen natúr.
Én úgy gondolom, akkor amikor végre feladtam a kontrollt, akkor tudott megjelenni az igazi ízlésem és ma már nem kell magamra erőltetni a zöldségevést. Hiszen megadtam azt a lehetőséget, hogy bármit megehetek, de csak akkor, amikor éhes vagyok. Na ez az ami nekem hatalmas szabadságot ad! Bár az elején nem tűnt úgy, hogy valaha is egészségesen fogok táplálkozni, mégis folytattam. Ezáltal ma már tudom, hogy megéri odafigyelni a testünk jelzéseire, hiszen sokkal intelligensebb az egész szervezet, mint ahogyan azt gondolnánk.
