1. Akkor egyél, amikor éhes vagy.
Mikor ezt az alapelvet elolvastam, hirtelen elgondolkodtam, hogy vajon mikor vagyok éhes. Az éhséget én csak akkor érzékeltem, mikor a régebbi fogyókúráimat csináltam, és állandóan korgott a gyomrom. De arra sosem gondoltam, hogy akár ehetnék is, amikor éhes vagyok. :) Elkezdtem figyelni magam, kezdtem rájönni milyen is az éhség. Meglepődve tapasztaltam, hogy idővel abbahagytam a rágcsálást, és annak ellenére kevesebb étel fogyott, hogy sosem éheztem. Sokszor tapasztaltam azt, hogy az állandóan fogyókúrázók már nem kezelik megfelelően az éhséget, mert vagy éppen fogyóznak és akkor állandóan éhesek, vagy éppen a "hízós" korszakukban vannak és nem érzik az éhséget, ennek ellenére esznek. Nagy segítség lehet egy étkezési napló vezetése. Ezt nem kell sokáig vezetni, csak egy-két napig. Felírhatod mit és mennyit ettél, éhes voltál-e, illetve mennyire voltál éhes és mennyire laktál jól. Így figyelemmel lehet kísérni nemcsak a napi kalóriabevitelt, de azt is hogy mennyire igaz az az esetünkben, hogy akkor eszünk, amikor megéheztünk.
2. Azt edd amit szeretnél, ne azt amit enned kellene.
A fogyókúrák alapvető hibája, hogy bizonyos ételek fogyasztását megtiltják, időintervallumhoz kötik, korlátozzák vagy társításokat tiltanak. Igazából ezzel nem is lenne probléma, mert lehet, hogy így összességében egészségesebb lenne a táplálkozásunk, ha ezeket az alapelveket betartanánk, de sajnos a fogyókúrázók agya nem így működik. Ha valamit tiltunk, akkor biztos, hogy az ember pont azt fogja megkívánni, amit tiltanak előle. Így a fogyókúra elteltével elemi erővel tör ránk a falánkság az addig tiltott ételek után. Ez szerintem teljesen normális reakció, hiszen végül is erőszakkal próbáljuk magunkat belekényszeríteni egy olyan sémába, amit ha vékonyak lennénk, nem is csinálnánk.
Az a lehetőség, hogy bármit ehetünk, ami jól esik, valahogy megtetszett. Elkezdődtek a pizza-csoki-fagyi napok. :) Több napon keresztül volt, hogy ténylegesen csak csokit ettem, de csak akkor amikor éhes voltam. És akkor történt meg ami előtte még soha. Egyik alkalommal, mikor megéheztem, nem akartam több csokit enni, mert már nem esett jól.
Úgy gondolom, ha az ember nem tilt meg magának semmit, egy idő múlva elkezdi az egészséges ételeket enni, mégpedig azért, mert jobban ráhangolódik a saját testére, és megérzi mi az, ami igazán jó neki. Így alakulhat ki az, hogy végül elkezd egészséges ételeket enni, de nem azért mert az egészséges, hanem mert tényleg ízlik neki. Az ilyen változás mindig tartósabb, mint amikor erőszakkal próbáljuk meg átalakítani az ízlésünket, azért hogy egészségesen étkezzünk és hogy fogyjunk.
3. Élvezd az ételt, amit eszel & 4. Hagyd abba az evést, amikor már megteltél.
A legfeltűnőbb dolog, ami észrevehető, ha az ember kicsit figyel, az az hogy hogyan esznek a vékonyak és a ducibbak. Ducibbaknál, illetve éppen fogyókúrázóknál a következőket figyeltem meg: habzsolnak, nem figyelnek oda az ételre, nem rágnak eleget és nem élvezettel eszik az ételt. Hajlamosak bűnözésnek vélni, ha valami finomat esznek, ezzel megalapozva az adott ételhez való viszonyukat. Mivel ezt "rossz" ételként címkézik, ezért nem is tudják igazán élvezni az ízét. Ellenben a vékonyak mindent ehetnek, így aztán ők nem is címkézik az ételeket és így tényleg élvezettel esznek. Így ők már nem is fognak habzsolni, mert azzal éppen azt érnék el, hogy nem éreznék az étel ízét, csak teletömnék a hasukat.
Sokszor hallani ducibbaknál, hogy ők szeretnek enni, éppen ezért nem tudnak lefogyni. Én erre azt mondom, hogy aki igazán szeret enni, az nem hízik meg. Mégpedig azért nem, mert az ízeket éhesen sokkal intenzívebbnek érzi az ember, mint amikor ár megtelt. Így már nem is olyan nehéz abbahagyni akkor, amikor már jóllaktunk, mert akkor már nem érezzük olyan intenzíven az ízeket. Itt bejön a képbe az is, hogyha tényleg élvezni akarjuk az ételt, akkor jól meg kell rágni, ami eleve megakadályozza a habzsolást.
Számomra a kezdeteknél nagyon nagy segítséget jelentettek ezek az alapelvek. Persze az elején sok figyelmet igényelt, de viszonylag rövid időn belül elkezdtem érezni, hogy ehhez nem kell az a feszült koncentráció és önuralom, mint a többi módszernél. Egyszerűen szabad lettem. Azt és akkor ettem, amikor akartam, új ízeket fedeztem fel, rengeteget fagyiztam és csokiztam. Ennek ellenére minden megerőltetés nélkül elkezdtem fogyni. Persze a régi szokások nem tűntek el egyik pillanatról a másikra, de a túlevéseim végre kezdtek megszűnni.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy ez most akkor egy csodamódszer, ki kell hogy ábrándítsam. Sajnos ez csak mankóként használható a "fogyókúra" elején, de idővel mint minden mankót, ezt is el kell hagyni, illetve tovább kell lépni. Arra jó, hogy felfedezd a visszásságokat az étkezésedben, és aktívan tegyél azért, hogy ne kelljen tovább a diéták rabságában élni.
