Mivel én mindig is a "hízékonyak" táborába tartoztam, folyamatosan kutattam a sikeres fogyókúrák után. Állandóan sikersztorikat olvasgattam, kérdezgettem azokat, akik már egy ideje tudják tartani a versenysúlyt. Amit válaszokként kaptam, az az volt, hogy egyek kevesebbet többször, álljam meg, hogy ne egyem magam degeszre, egyek egészséges ételeket, amik nem hizlalnak. Szóval röviden összefoglalva kontrolláljam minden egyes étkezésemet és magamat.

Egyet is értettem ezekkel az elvekkel, de teljesen igazságtalannak éreztem, hogy én nem ehetek azt, amit akarok, állandó tervezést igényel, ha vékony akarok maradni. Bezzeg azok, akik bármit megehetnek és nem híznak... Az i-re a pontot az tette fel, amikor párommal megismerkedtem. Ő a tipikusan vékony, sportos alkatúak táborába tartozott, amilyen én mindig is szerettem volna lenni,és ehetett, amit akart. Ő elkezdett ezzel kapcsolatban számomra érthetetlen dolgokról beszélni, úgy mint: egyek nyugodtan,mert attól nem fogok meghízni, ha akkor eszem, amikor éhes vagyok, ne legyek olyan szigorú magammal, fogadjam el magam stb. No, ezek az okosságok úgy felbosszantottak, mint annak a rendje. Hogy mondhat ilyen butaságokat! Neki könnyű, hogy is érthetne meg engem...

Teltek az évek, egyre jobban kiábrándultam a fogyókúrákból, mert egyik sem hozott tartós sikert. Ekkortájt kezdtem neki a Candida diétának (életmódváltoztatás címén), titkon remélve,hogy az egészségügyi problémámon kívül a súlyproblémámat is ez fogja megoldani. Sajnos (vagy szerencsére...) ismét csalódnom kellett. Így elkövetkezett egy olyan időszak, amikor már nem tudtam, mit gondoljak erről az egészről.

Ebben az állapotban egyszer csak észrevettem egy könyvet, ami elvezetett az első felismeréshez, ami által már egy olyan úton indulhattam el, ami a fogyásomat és a gyógyulásomat szolgálta. Ez a könyv egy angol hipnotizőr, Paul McKenna írása volt (Le tudlak fogyasztani!). A hátulján pedig ez állt: "Forradalmian új módszer, amelynek segítségével nem eszed túl magad, legyőzheted az étel utáni sóvárgást, és amelytől igazi kedvet kapsz a testmozgáshoz." Úgy éreztem ez az, amire nekem szükségem van. A könyv lényege négy mondatban összefoglalva:

1.Akkor egyél, amikor éhes vagy.

2.Azt edd amit szeretnél, ne azt amit enned kellene.

3.Élvezd az ételt, amit eszel.

4.Hagyd abba az evést, amikor már megteltél.

Az alapelvek triviálisnak tűnnek, de mikor elkezdtem ezeket a mindennapi életemben alkalmazni, sokszor ütköztem akadályba. A könyv többek között összehasonlította a vékonyak és a ducik étkezési szokásait, ami kíváncsivá tett. Elkezdtem megfigyelni a vékony alkatú embereket, és rájöttem, hogy ők azok, akiktől a legtöbbet tanulhatok a táplálkozásról.

Igazából a könyv abban tudott nekem a legtöbbet segíteni, hogy nyitottá váltam az új lehetőségekre és a régi, berögzült szokásaimat elkezdtem szélnek ereszteni. Kemény munka áll mögötte, és önmagában ez sem csodaszer, de a kezdő lökés megadásához tökéletes. (Amúgy az elolvasását mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon sok jó dolog van benne. Én csak a vázát fogom felhasználni a blogomban.)

Az első nagyobb külső változás másfél-két év múlva jelentkezett, ekkor már az addigi ismerőseim, akik fogyni szerettek volna, elkezdtek érdeklődni a módszerem felől. Amikor elkezdtem nekik elmondani, hogy mi az ami nekem segített, mit kaptam vissza? Azt, hogy ez nem lehetséges, ez azért történt így, mert én szerencsés alkat vagyok :), vagy azért mert igazából biztos nem is eszem, vagy rosszabb esetben a teljes elutasítást. Pont azt, ahogyan én is reagáltam anno: fel sem vetettem a lehetőségét annak, hogy máshogy is lehet, nem hallottam, nem láttam, mert ez együtt járt volna addigi énem elvesztésével. Ettől pedig féltem, csak nem tudtam róla.

A következő írásomban a könyvben található alapelveket szeretném kicsit bemutatni, hogy miért is találom ezeket nagyon jó indításnak.