Találtam egy nagyon jó kísérletet arra, hogy hogyan hat az éhezés, illetve az éhezés közeli állapot az emberekre. A kísérletet dr. Ancel Keys végezte 1944-45 között Minnesotában. Európában az emberek a háború miatt éheztek, de eddig nem volt rá tudományos kísérlet, hogy milyen hatása van az éhezésnek és hogy hogyan lehet ebből az éhezéses állapotból felépülni. Keys meggyőzte a katonaságot arról, hogy ennek a kísérletnek az eredményeit fel lehetne használni a háború utáni rehabilitációban, ami aztán segítené a demokrácia elterjedését Európában. Így megfelelő támogatással el tudta kezdeni a kísérletét, aminek az eredményeit a The Biology of Human Starvation című művében publikálta.
És hogy miért írok itt erről a blogomban? Mindjárt kiderül, mihelyst rátérek a kísérlet kivitelezésére. :) Az éheztetés előtt három hónapig 3200 kcal-os étrenden tartotta Keys az önkénteseket. A kísérlet előtt egyikőjük sem volt túlsúlyos. Majd ezután kezdődött az éheztetéses szakasz, amikor is úgy állították be a napi étkezéseket, hogy az 1570 kcal legyen. Emellett a résztvevőknek aktívnak kellett maradniuk, heti 35 km-t gyalogolniuk kellett (napi 5 km). Az étrend szénhidrátban gazdag és fehérjében szegény volt, hogy jól modellezze az akkori európai étkezési helyzetet. Ezt a táplálkozást fél évig tartották.
Egy átlagos férfi (180 cm, 80 kg) napi alapanyagcsere szükséglete 1600 kcal körül van, tehát az étrendet pont a határra állította be Keys. A kísérletben csak férfiak vettek részt. Nőkre számítva ez kb. 200 kalóriával kevesebbet jelentene, azaz 1400 kcal-t. (Megjegyzem 1500 kcal-os étrend mellett, amit a súlyvesztéshez sokszor ajánlanak, simán éhezni lehet átlagos aktivitásszint mellett.)
A kísérlet eredménye érdekes volt. A kísérletben résztvevők nagyon hamar kimerültség jeleit mutatták és az erejük is lecsökkent, amit Keys méréssel is igazolt. Az alanyok egy idő után öregebbnek és állandóan fáradtnak érezték magukat. Az étel egy idő múlva elsődleges prioritást kapott az élet egyéb dolgaival szemben. Volt aki ételről készült képeket, szakácskönyveket nézegetett. Szinte megszállottá váltak. Az étkezési idők lettek a legfontosabbak. Ha valamiért csúszott az időpont ingerlékenyek lettek. Bár az étel nem volt különösképpen jó, a résztvevők nagyon finomnak érezték ezt. Hosszan ettek, sokszor keverve az ételt vízzel, hogy többnek tűnjön és kitöltse a gyomrukat. Bár a résztvevők teljesen tudatában voltak a kísérlet fontosságával, ennek ellenére volt aki kijutva a laborból megszegte a diétát. Így később már csak kísérettel hagyhatták el az alanyok az épületet. A stressz olyan magas szintet ütött meg, hogy volt akit öngyilkossági kísérlet miatt ki kellett zárni a kísérletből. A 36 résztvevőből a végére 32-en maradtak.
Az éhezéses szakasz alatt Keys azt figyelte meg, hogy a szívverés lelassult percenként 55-ről 35-re. Az anyagcsere és bélműködés is lelassult. A vérük térfogata 10%-kal csökkent, a szívük mérete is csökkent. Ödémásak lettek, a bokájuk, térdük és arcuk feldagadt. Néhány résztvevő bőre száraz, durva tapintásúvá vált. Ezeken kívül jelentkezett még szédülés, izomfájdalom, csökkent koordinációs képesség és fülcsengés. A résztvevők a legkellemetlenebbnek a kevés testzsírt találták, ugyanis nem tudtak sokáig egy helyben ülni, mert a szék nyomta a csontjukat, illetve állandóan fáztak. Annak ellenére, hogy a résztvevők csontsoványra fogytak, nem látták magukat extrém soványnak. Inkább mindenki mást láttak túl kövérnek. Ami azért is érdekes, mert az anorexiásoknál pont ugyanez a jelenség figyelhető meg.
6 hónap után következett a regenerálódás szakasza, amikor Keys a kalóriabevitelt megemelte négy külön csoportban 400, 800, 1200 és 1600 kalóriával. Akik a legalacsonyabb kalóriatöbbletet kapták, ezek után sem éreztek változást, ugyanúgy folyamatosan éhesek voltak. Keys vitaminokat és fehérjekiegészítést is adott a résztvevőknek, de azt találta hogy ez egyáltalán nem segített a legalacsonyabb kalóriabeviteli csoportnál. Az egyetlen dolog ami a felépülést segítette a több étel volt. Végül azt találta, hogy ahhoz hogy egy éhezéses állapotból valaki sikeresen felépüljön és visszanyerje az erejét 4000 kcal-ra van szüksége naponta.
A kísérlet végeztével, mikor a résztvevők hazamehettek, nagyjából 5000 kcal mennyiségű ételt fogyasztottak naponta. Ünnepi alkalmakkor ez átlagosan elérte a 11500 (!!!) kcal-t egyetlen nap leforgása alatt. Több hónapon keresztül a kísérleti alanyok megnövekedett étvágyról számoltak be, amit semmivel nem tudtak csillapítani, hiába ettek. Egyéb utóhatásként jelentkezett, hogy évekkel a kísérlet után is megjelent a volt alanyokban a félelem, hogy újra megvonhatják tőlük az ételt. A kísérlet után többen is túlsúllyal küzdöttek, nehezen nyerték vissza az eredeti izomtömegüket. Ennek ellenére pár év múlva teljesen felépültek és nem okozott maradandó károkat senkinél sem az éhezés.
Az eredmények nekem nagyon ismerősek voltak, nagyjából mindegyik diétám így végződött. Szóval ha ezek után olyan étrenddel találkozol, ahol éhezned kell, jussanak eszedbe a kísérleti eredmények. Nem csoda ezek után, hogy nem tudnak a túlsúlyos emberek tartósan lefogyni a kalóriamegszorítással és éhezéssel. Inkább a test jelzéseinek megfelelő táplálkozásra kellene bátorítani őket, hogy lássák, hogy nem velük van a baj, csak az ételekhez való hozzáállásukban. Ez pedig ha nem is könnyen, de megváltoztatható. Azáltal pedig, hogy az emberi test igényeivel összehangolódunk a fogyás is el tud indulni.
