Eszembe jutott, hogy mennyire jó lenne írni a cukorról és élettani hatásairól, különösképpen a cukorfüggőségről. Azért is gondoltam erre, mert nálam most épp ennek van aktualitása. (A kép a www.femina.hu oldalról származik.)

Az édes ízt már kisgyerek korunk óta preferáljuk. Nem csoda, hiszen a szerotoninszintet megdobja, ettől elégedettebbeknek, nyugodtabbnak érezzük magunkat. Olvastam pár érdekes kísérletet, ami azt bizonyítja, hogy az ember születésétől fogva az édes ízt kedveli a legjobban. Ami a legérdekesebb volt, hogy minden állat az édes ízt preferálja a többi étellel szemben.

A finomított cukor a hirtelen megugró vércukorszint miatt hatalmas inzulinválaszt vált ki. Aki fogyni akar, annak tudnia kell azt is, hogy a magas inzulinszint akadályozza a zsírbontást, hiszen ennek épp az ellenkezője, zsírraktározás történik. Nem is beszélve arról, hogy a hirtelen megugró vércukorszint és energia hamarosan elvész és hirtelen megint álmosak, fáradtak, depressziósak leszünk. És a problémát megint a cukros élelmiszerekkel próbáljuk meg orvosolni. Ez egy ördögi kört fog előidézni, ami miatt folyamatosan édességeket kell ennünk, hiszen ha nem ezt tesszük, akkor jelentkeznek az elvonási tünetek.

Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy attól függetlenül le tudsz fogyni, ha édesszájú vagy. A saját példám is bizonyítja ezt. Nem mondtam le semmiről, se a csokiról, se a fagyiról, se a sütikről mégis lefogytam. Őszintén szólva szinte folyamatosan ilyeneket ettem. Hallottam én a cukorfüggőségről és el is fogadtam, hogy én is ebbe a táborba tartozom. Volt néhány erőtlen próbálkozásom, hogy lemondok róla, de valahogy sosem sikerült, annak ellenére, hogy azt éreztem, hogy nem esik nehezemre nem enni édességet. Nem voltak olyan erősek az elvonási tünetek fiziológiailag, de valahogy mégis azt éreztem, hogy ennem kell.

Egészen mostanáig nem is nagyon foglalkoztatott a téma. Viszont egyik napról a másikra hirtelen elkezdtem nem kívánni az édeset. Az okok itt most annyira nem lényegesek, majd ez egy másik bejegyzés témája lesz. :) A lényeg az, hogy megtörtént, amit szerettem volna, nem kívántam az édességeket. Bementem az üzletbe és szinte kikerültem azokat a helyeket, ahol csokit, cukrot és egyéb édességet lehet kapni. A péksüteményeket sem bírtam, mert abban is benne volt az a minimális édes íz. A kedvenc sütizőm egyszer sem jutott az eszembe. Ami fura, hogy ennek ellenére, hogy nem kívántam, kb. egy hónapig erőltettem, legalább egy héten egyszer vagy kétszer ettem édességet, bár egyszer sem esett jól. Majd végül beláttam, hogy az a legegyszerűbb, ha hagyom az egészet és lemondok a cukorról. Mivel nem is kívántam, úgy gondoltam egyszerű menet lesz.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat. :) Elkezdtem bedepiződni és valahogy sehogy sem éreztem jól magam. Tudtam, hogy az édesség segítene, de tudtam, hogy nem esne jól. Ezért kénytelen kelletlen el kellett kezdenem foglalkozni ezzel is. Rájöttem, hogy bármilyen stressz is ért, azt mindig cukorevésbe fojtottam. És mivel nem kellett már megvonnom magamtól, hisz enélkül is tudtam fogyni, nem is foglalkoztam vele. Rájöttem, hogy nem az édes íz, ami a függést okozza nálam, hanem a hozzácsatolt kellemes élmények és emlékek. Amikor cukrosat ettem, nem az édes íz miatt, nem az energiaszint ingadozás miatt, hanem az édességhez kötődő jó élmények miatt. Így amikor ettem, tudat alatt ezeket az élményeket éltem újra, biztonságot éreztem és azt hogy minden rendben. Mikor erről le kellett mondanom hirtelen üres lett a világom, nem csoda hát, hogy egészen mostanáig nem is tudtam lemondani róla.

A cukor tényleg függőséget okoz! De nem csak testi, hanem "lelki" függést is. Képzeld csak el, milyen egy szülinap torta nélkül, karácsony süti nélkül, húsvét csokitojás nélkül. Ha ezeket elveszed, mi marad? Mit érzel? Annak ellenére, hogy én épp ezzel dolgozom és a hátam közepére sem kívánom a tortát, sütit, csokit mégis van bennem egy üresség érzés. Mi ez a belső üresség, miért érezzük, hogyan tudjuk kezelni? Ez már egy konstruktív, előrevivő kérdés, amire mindenkinek érdemes a választ keresni, minden olyan esetben, amikor ezt érezzük és nem bedobni valamit (új élményt, új ételt, új hajszínt,karriert, pénzt, párkapcsolatot), ami ideiglenesen kitölti ezt az űrt. Hiszen ezek előbb utóbb megszűnnek és megint ott maradunk az ürességgel, anélkül, hogy megértettük volna a természetét és az igazi okot.

Bár én már nagyon eltértem attól, amit eredetileg írni szerettem volna, annak akit a cukor téma mélyebben is érdekel az egészsége szempontjából, annak ajánlom a Cukor Blues című kiváló könyvet. Érdemes beszerezni! Én pedig maradok a lelki témáknál. :)